Nevet és személyiséget adtam neki. Muszáj volt. Így működöm. Mindig okot és értelmet kell találnom a szenvedésemnek. Ez a túlélési stratégiám hosszú ideje. Most az összeomlás ellen, ez volt az egyetlen fegyverem. A gusztustalan, fájdalmat, szomorúságot és kétségbeesést okozó szörnyet a hasamban, meg kellett személyesítenem. A műtét előtti órákban elköszöntem tőle, minden keserűségemet az elmúlt évtizedből átruháztam, bele tettem, és kijelentettem, nincs bennem helye többet, erővel, erőszakkal kell onnan kikerülnie, ha már másként nem ment. Nem segített terápia, akarat, beszélgetések. Ennek így kell lennie. Ára volt, hiszen, nőiségem, és esetleges újrakezdésem darabját is vele kellett adnom, de képes voltam. Az orvosnak engedélyt adtam. Szerencsés vagyok. Két gyerkőcöm van, bár senki nem fogadott volna rá, mégis sikerült. Elengedem a korom, a lehetőséget. Elégedett vagyok. Hogy mennyire leszek majd még nő? Ezt is elengedem. Bántottak érte eleget, szenvedtem miatta évekig. Anyaságom és nőiségem volt a legjobb céltábla hosszú ideje. Most kész vagyok az életemért, a még rám váró szépért beáldozni. Majd megoldjuk. Legyen, ahogy lennie kell. Csak tőle szabaduljak meg, kerüljön ki a testemből, a legmélyebb, legsebezhetőbb helyről, ahol nem lenne már keresnivalója, de ott maradt. Befészkelte magát, emésztett, gyötört, felfalt. Belőlem élt. Az én gyötrelmemből. Könyörtelen, alattomos módon elrejtőzve táplálkozott a legértékesebből. Hát, ennek most vége. Kivágják, kidobják, oda, ahova való.

Megtörtént. A vámot megfizettem. Nem mindentől kellett megválnom, de nagy árat fizettem. Élek, lélegzem, megkönnyebbültem. Az első érzés volt, ami teljesen átjárt a műtőből kifelé, a megkönnyebbülés. Hosszú ideje nem tapasztalt könnyedség.  

Az ilyen sebeket viszont csak szertettel lehet gyógyítani. Nekem ezt most újra kell tanulnom. Elhinni, hogy érdemes vagyok rá, engedni felém áradni, elfogadni. A kórházi magányomban volt idő végig gondolni, milyen szerencsés vagyok. Hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos családom van, akik fél szavakból is értették, mitől tartok, mit kell mondani. Unokaöcséim pontosan tudták, mire gondolok, ahogy a keresztszülők is. Szavak nélkül, ölelve búcsúzkodtunk és indultam a kórházba, nem tudva mi lesz velem. Éreztem kicsitől a nagyig az aggódást mindenkinél. A barátaim pedig fantasztikusak voltak. Hetek óta ugrottak és segítettek. Első szóra vittek, hoztak, gondoskodtak rólunk, rólam. Szerencsés vagyok. Hálás vagyok. De ezt a szeretet el is kell fogadni, megélni. Aztán az élet ezt is megoldotta. Hazakerülve nem boldogultam a sebbel. Hiába, évtizednyi fájdalom jött ki rajta erőszakkal. A gusztustalan szörny bőven hagyott nyomot maga után. Ezt pedig csak őszinte szeretet gyógyíthatja. Barátnőm minden este itt van, rendíthetetlenül és szinte vénásan injekciózza belém a feltétel nélküli szeretetet és bátorítást. Réges-régen sokat nevettünk, nagyokat álmodtunk, nagy dolgokat csináltunk, de én közben eltűntem. De minden éltem abból, amit tőle tanultam, kaptam közös kalandjaink, munkáink során. Hiába, ha az ember maximalista és munkamániás, nehéz megértő és vele egy nyelvet beszélő társat találni. Ő akkor is mellettem maradt, amikor a magánéletem elnyelt. Támogatott, kiállt értem. Most mosolyog, aggódik, gondoskodik. Érezteti velem, hogy megérdemlem, szeret, feltétel nélkül, bátorít, dicsér. Minden este erőt kapok a mosolyából., és megállapítom, hogy van miért tovább és szerencsés vagyok.

Csodás emberek vannak mellettem. Olyan üzeneteket kapok, melyek mindig ledöbbentenek. Eszembe jut, ha ennyien ilyennek látnak, akkor én miért tartom magam másnak. Elég nagy ébresztőt kaptam, honnan kellene újrakezdeni. Ezt most már magamért kell tovább tennem, elfogadni, elhinni és elengedni. Kezdve például azzal, hogy nem érzek lelkiismeretfurdalást a kiolvasott, felfalt tíz könyvért. Hasonló tempót a gimnáziumi nyarak engedtek csak. Ki kell mondjam, mennyire élvezem és jó érzés ez a szabadság. Az üzenetekből pedig el kell hinnem, én is tettem már annyit másokért, hogy most megérdemlem én is. Nagy utazás ez önmagamban, fájdalmas leckék, de mégis talán még időben és hatékonyan. Akarom.