Vállalom. Mit? A mazsolaságom a városi forgalomban szitáló esőben, félhomályban, szürkületben, vagy akár hazafelé a vadak között az országúton. Igen, lassabb vagyok, kétszer körülnézek, megállok, hátranézek, lassítok, bekötöm az övet. Persze a zene üvölt az autóban, és én is veszettül énekelek. Ott…

Beszívom a levegőt, kifújom. Létezem. Ez már nagy eredmény. Fáradt vagyok, mint aki megmászta a világ legnagyobb hegyét, és most légszomjjal küzd. Nappal alszom, amikor tudom fény van, vigyáznak rám, élet van körülöttem. Éjjel az emlékező csend ölel. A mellkasom őrzi a láncok súlyát, hiába nem…

Néha távolság szükséges, hogy az ember lássa, mekkora utat tett meg, és mit ért el. Nekem ehhez azt hiszem, egy évre volt szükségem, és többszöri értesítés, hogy jogerős, megtámadhatatlan már a döntés. A hosszú idő és sok év arra nevelt, állandóan figyelni, készenlétben lenni, előre gondolkodni,…