A láng

A kislány állt az utcán a gyertyájával a kezében. Nem tudott haladni, mert egy-egy kósza fuvallat mindig meglebbentette a pislákoló lángot. Óvatosan felpillantva irigykedve látta, milyen bátran, természetesen sétálnak gyertyáikkal körülötte az emberek, céltudatosan, nem is figyelve a lángot. Ő pedig szinte csak csoszogva haladt, de inkább állt, mert annyira óvta a pislákoló fényt. Már attól is félt, hogy a kétségbeeséstől kicsorduló könnyei fogják eloltani. Nem merte egyik kezével sem elengedni, hagyta folyjanak a könnyei, de a gyertyát nem engedte. Szégyellte, hogy áll a tömegben, néha meg is lökték a körülötte haladók. Már a kezei is reszkettek a koncentrációtól, kétségbeesve óvta az egyre kialvóban lévő lángocskát. És tudta, ha végleg kialszik, egyedül marad a sötétségben, minden eltűnik, amit szeret, amit ismer, ami fontos számára és csak a félelem marad.

Egy kedves arcú, mosolygós nő állt meg mellette, és biztatta: emeld fel a fejed, ne a lángot, az előtted lévő utad nézd! Menni fog! És mosolygott bátorítóan. A kislány felemelte a fejét tett pár lépést, de újra és újra lepillantott, és megállt. Nagyon félt. Egy másik kedves arcú ember is megállt mellette, és a vállára tette a kezét: gondolj a célodra, hova tartasz, és csak lépkedj! A kislány gondolkodott, hova is indult, hova tart. Megint felemelte a fejét, lépett párat, kicsivel már többet mint előbb, a lángocska nagyobb lett, ez bátorította. Aztán a következő lépéseknél meglökték, és ő megállt, még szorosabban ölelte magához a lángot. Vett pár levegőt, látta ég még, és erőt gyűjtve útnak indult felemelt fejjel.

Egy újabb szempárt pillantott meg, aki vele lépést tartva, a hátára tette a kezét és szinte bátorítóan tolta, haladjon és mondta: csak a célodra gondolj, jól csinálod, menni fog, lélegezz és felemelt fejjel menj előre.

A kislány azon kapta magát halad, már jó utat megtett, és látja maga körül az embereket, észrevette mások lángjai is imbolyognak mozognak ahogy lépdelnek, vagy valaki meglöki őket, de nem állnak meg, haladnak tovább mosolyogva, gondolkodva, céltudatosan. Néha egy-egy kedves arc bátorítóan ránézett és érezte a belőlük áradó szeretetet, amitől mintha ő is könnyebben haladt volna tovább.

Egyszer csak felbátorodott, és tempóváltással irányt váltott, rájött más célja van, és máshova megy, mint indult. Amikor már határozottan haladt, rájött bele se gondolt, hogy a hirtelen fordulat közben akár kis is aludhatott volna a fény. De le sem pillantva tudta pontosan, hogy az ott van, világít és mutatja az utat számára és a célt is. Csak hinni kell, bíznia és látnia.