2018.08.17.

Van egy álmom….. és minden nap álmodom róla. És azt is tudom, tündérmesébe illő. Hinni akarok az igazságban, és abban is, ez nem nézőpont kérdése. Ahogy abban is, hogy nekem, nekünk is jogunk van. Mert a jogszolgáltatás is érvényesülhet úgy, hogy a miénk is kimondattasson. Bármennyire meg akarnak győzni arról, hallgassak, fogadjam el, és egyfajta bölcs mondásként rendezzem el a lelkemben. Nem, és nem.

Nem fogok beletörődni abba, hogy nekünk csak az elfogadás, beletörődés és a bölcsességek, a belső béke jut. Igazság és szolgáltatás is, sőt, a védelem is. Hiszem, hogy egy 8 éves kislányt nem lehet arcul köpni, nem szabad rendőrrel szembe állítani, és kényszeríteni. Hiszem, hogy egy anyának, kötelessége védeni a gyermekei nyugalmát, és hinni nekik. Hinni és érvényesíteni az akaratukat.

Igenis egyszer el kell jönnie annak a pontnak, amikor végre hivatalosan is kimondják, elhiszik, hogy igazat mondunk lassan öt éve, és egy másik ember nem tarthat rettegésben, félelemben egy családot. Hogy a gyalázkodás, mocskolódás nem járható út, és nem kell azt elviselni. Hogy a gyereked nem köpheted le, nem gyalázhatod, viheted el erőszakkal.

Ezek nem egyszerűen csak jogi kérdések, hanem morális, az egész társadalmat érintő kérdések. Mit üzenünk a jövő generációjának, a bajban lévőknek, akik nem mertek még segítséget sem kérni, akik épp ott tartanak, hogy vajon megérdemlik-e ők is a nyugalmas, jobbnak gondolt életet.

Ami még ennél is fontosabb, álmodom arról, hogy a gyerekeim megerősítést kapjanak még itt a kamaszkor küszöbén, van segítség, bátran merjék elmondani, ha félnek, ha bántják őket, és nem ez a követendő példa. Attól, hogy valaki letagad valamit egy gyerekkel szemben a bíróságon, még nem úszhatja meg, a gyerek szava nem ér kevesebbet, mert nem látta más.

Van egy nap, amikor hallani akarom a csodát, a mi csodánkat, az én álmom.