Egy éve, pont ezen a napon omlott össze a világom, valamiért a sors, vagy egyes eljárói így időzítettek, hogy nőnapon kapjak egy gyomrost, olyan K.O-szerű dolgot. Anyaként, nőként, emberként hevertem a porban, ahonnan akkor úgy tűnt, sosem fogok felállni, vagy inkább nem is akarok már. Szerintem, ha…

Akkor is túl kell élni, és élni kell, és megtalálni a jót, a szépet ebben az egyszeri és megismételhetetlen valóságban. Ez a nagy titok, akármekkora a sötét, akármi húzza le az embert. Fel kell állni és tovább, előre, nincs más csak ennyi. Újra a medence szélén ülök hetente és a hangok, a látvány…

Nem hagyta nyugodni egy szempár, mindegy volt, hogy sötét, vagy világos van, csukva vagy nyitva a szeme, azt a gyűlölettel és undorral teli szempárt látta. És mintha minden pillanatban a sötétség vette volna körül, és állandóan rázta a hideg. Mintha valami elszívta volna az életerőt, az életkedvet.…