Azon kaptam magam, hogy Dirty dancing-et nézek. Ajajj! Ez elgondolkodtató és vészlámpás nálam. Ezek szerint megmozdult az XX bennem, ami veszélyes. Kemény mindennapi munka, hogy elbújtassam női mivoltomat, csak a biológia ellen nem tehetek, hogy még az vagyok. Valami megmozdult bennem, és mintha pillangók rebegtek volna a hasamban. Mi ez? Miért? Eddig tökéletes biztonságban tudtam magam minden ilyen érzelemtől, hétpecsétes lakattal őriztem lelkem ezen hetedik szobáját. Magas falakat építettem, várárokkal körülvéve. Erre valaki átjutott, valami furcsa üzenet befurakodott ide, ahova nem szabad, mert felborít mindent, amit olyan szorgos munkával építgettem.

És becsukott szemmel álmodoztam, valaki beférkőzött a gondolataimba, és nem tűnik el. Mit is akarok én ezzel? Miért műveli velem ezt az agyam. Még füstjeleket is küldött az élet, amit persze gúnyosan kinevettem az elmúlt héten. Viccesen szoktam mondani a két pasi az életemben a kutyám és az autóm. Hát, 15 év hűséges szolgálat után a kutyám elhagyott. Nagyon nehezen tette, sejtette, nem igazán fogok a lelkemhez még egyszer közel engedni valakit, de fel kellett adnia. Majd őt követte szeretett igazán férfias és elegáns autóm, aki szintén feladta. Ő sem bírta tovább, és tegnap be kellett adni a szerelőhöz. Itt maradtam két hűséges férfias társam nélkül. Gratulálok, a legjobbkor hagytak magamra. Hahó! Nincs, aki otthon várjon, reggel bánatosan elengedjen, együtt érzőn rám nézzen, miközben küzdök kiskamasz csemetéimmel.

Mintha a pillangók nem bírnának magukkal a hasamban, ennek nem lesz jó vége. Ilyenkor szoktam valami eget rengető hülyeséget elkövetni. És tudom is, ki jutott át egy mosollyal az én szúrós tekintettel, elutasító hangnemmel, zsákszerű ruhákkal, bakanccsal védett hetedik szobámba. Kizökkentem, elvesztettem a biztonságot jelentő talajt a lábam alól, ennek rossz vége lesz. Jobban mondva talán pár napra a rossz álmokat elűzi, legalább ezt a hasznát látom én is. Csak kibírjam extra égés, és hülyeség nélkül ezt a pár napot amíg elnyugodnak a pillangók a hasamban.

Persze álmaimban nem vagyok ilyen elutasító, hanem inkább kezdeményezek. De álmaiban az ember ugye Daniel Craiggel is randizik 38-as ruhában és tökéletes sminkkel. Szóval, ezek a pillangók itt rendetlenkednek, az agyam pedig elindult az álmodozások útján. Bízom benne, mielőbb visszakapom szeretett autómat, belehuppanok és visszakapom magabiztosságom és biztonságérzetem benne. De félő az élet füstjelei konkrétak, hogy egyszerre dőltek ki mellőlem hűséges társaim. 1 éve vásárolt naptáram is hasonlóra figyelmeztetett: „Adassék, hogy szeretett kisállatod emberként szülessen újjá!” Pont kutyám távozása utáni héten kaptam ezt a rejtjeles szinte horoszkópszerű jóslatot, melyben a társtalan szingli nők annyira hisznek, reménykedve, hogy egyszer a jósolt nagy Ő megérkezik és véget ér hányadtatásuk, a kényszermagány és beköszönt számukra a másoktól látott társaslét. Az idézetet olvasva, elsőre bevillant, talán egy férfi képében…. csak kevésbé hisztisen, ha kérhetném. Amikor ezt kigondoltam, hangosan felnevettem. Még jó, hogy senki sem látott. Annyira kérlelem a pillangókat nyugodjanak el, mert én ilyenkor a világ legnagyobb bénaságait vagyok képes elkövetni, és ha elmúlik ez az érzés, nagyon tudom utálni és sajnálni magam, és duplájára erősítem a vasfüggönyt magam körül. Könyörüljetek rajtam, vagy küldjetek egy James Bondot, aki ezen képes áttörni! Mert annyira jó lenne újra táncolni, mikor valaki vezet, és a botlásnál megtart. Olyan jó lenne a kidőlt fán idétlen vihogással tánclépésekben lejteni nem érezve, hogy egy elefánt egyensúlyozik éppen, mert tudom, van, aki megfog és hasonlóan idétlen. De úgy racionálisan végignézve az életemen, a problémáimon, rajtam tényleg csak egy „rázva nem keverve” kém segíthet.