Bánt, hogy olyan könnyen megkapom, találj egy pasit! Kell neked egy pasi, ha férfi lenne melletted…. szerezz már be valakit. Mintha ez olyan könnyen menne, és persze kivétel nélkül kapcsolatban élők mondják. Ettől még selejtesebbnek érzem magam. Ez ugyebár olyan természetes, hogy bemegyek a boltba, válogatok a polcon lévő portfóliókból és beteszek egyet a kosaramba, majd a pénztárnál fizetek és az árukiadás felirat alatt díszcsomagolásban, masnival a nyakán átveszem. Visszavásárlási garancia mellett!

Szóval, ez egy ilyen könnyű feladat. És azt is tudom, szeretetből mondják, de még sem akkor, amikor ők is egyedül vannak, vagy voltak. Pár hete beismertem már magamnak, vannak félelmeim, hiányzik belőlem a bizalom ezen a téren, és valószínűleg nem is tér vissza. Valami eltört, megtört, és sosem törölhető ki. Hiszem, hogy van szerelem, szép és jó, varázslatos, de nem nekem. Ezt a lapot én már kihúztam és újat nem osztanak, nem is merném elvenni. Könnyen is írom le, mert kínálkozni sem kínálkozott, kísértés nélkül könnyen mond ilyet az ember.

Ami hiányzik, hogy szerethessek. Álarcok, megjátszás nélkül őszintén, egyenrangúan. Önmagamat adni valakinek, és tudni, van aki ezért szeret, ami vagyok. Az életben pontosan elég játszma van ahhoz, hogy erre vágyakozzon az ember. Őszintén szeretni. És ez hiányzik. Mindamellett, hogy életem legfájdalmasabbja ez a csalódás, mégis hiányzik az az érzés, amikor őszintén szerethettem, teljes odaadással, játszmák, színlelések nélkül. De pont ez tart vissza most bármilyen hasonló próbálkozástól, hogy akkor azt hittem, ez kölcsönös, és visszaélhetnek vele még sok év múlva is, és háziőrizetben tarthatnak. Ezt az érzést nem lehet máson levezetni, pótolni. Félre lehet tenni egy polcra, amire nem figyelünk a folyamatos rohanásban, gondok között. De bőven akad helyzet, amikor azért emlékeztetnek rá, van egy ilyen üres befőttesed a polcon. Na, akkor nagyon rossz. De mint tudható, túlélhető, velőt rázóan fájdalmasan, de túl.

És biztosan megbotránkozást kelt, hogy nem a szexualitás hiányzik a legjobban. Kiábrándító tény, hogy a napi kegyetlen rutinban és túlélésért folyó küzdelemben bizony ez az ösztön háttérbe tud szorulni. Sőt, vannak olyan történések, sebek az ember lelkén, amikor ezt feleleveníteni talán mindennél fájdalmasabb, jobb nem gondolni rá. És pontosan ezért olyan nehéz az ilyen helyzetben a „találj magadnak már valakit!” tétel, mert nem csak erre kellene, aki és ami hiányzik. És ez nagy hiba valószínűleg. Hogy is szokták mondani a definíciónkat?! A nehéz élethelyzetben nem ez a fajfenntartó ösztön kerekedett felül, hanem az óvó-védő és polcra kerültek érzelmek, hiányok.