Élet szösszenetek

Anya egyedül

El akartam mondani

2017. november 02. - anya egyedül

El akartam mondani, hogy a varratok még mind nem pottyantak ki, és figyelje, segítse ebben. El akartam mondani, hogy hívjanak, ha bármi gond lenne. El akartam mondani, melyik gyógyszereket kapta a testvére a vírusfertőzésre, hátha rajta is kijön. El akartam mondani, hogy lehet rábeszélni az ivásra és evésre, ha megbetegedne. El akartam mondani, hogy hozza haza, ha beteg lesz, és utána pótolják. El akartam mondani, hogy gyakorolják a fejszámolást: összeadás, kivonás, szorzás. El akartam mondani, hogy szeretnék róla hallani és beszélni vele, míg ott van. És el akartam mondani a gyereknek, mennyire szeretem és nem baj, hogy nem köszön, nem ad puszit, én akkor is szeretem, és bármit odaadnék, megtennék, csak hogy megóvjam.

Annyi mindent el akartam mondani, de nem lehet. Legutóbb sem engedte, és ha el is mondtam, még gúnyolódott is, és csak azért sem engedett beszélni vele. Élvezi, ha kinevethet és megalázhat.

Fáj és aggódom. És utálom az összes iskolai szünetet, mindet. Egytől egyig. Mert ilyenkor lehet igazán nevetni, együtt lenni, nincs az iskolába rohanás, délután a hazafelé rohanás. Nekem ebből az ünnepek előtti gyors bevásárlásos, sütés-főzés jut. Az igazi együtt lehetünk pihenés sose. Illetve már általában azon aggódhatok, ha hazajön, hogy megy majd másnap iskolába. Semmit nem tanult, nem gyakorolt, mert arról sem lehet beszélni, vinni. Már előre tudom, jönnek a beírások, feketék. Mert nem tud visszarázódni, nem érti, hogy a tanulás kötelesség, és ha ott élne, akkor is kellene. És bármit mond az apja, a tanulás és az iskola akkor is fontos.

Annyi mindent el akartam mondani, de nem tettem. Nem is tehettem, láttam a gyerek ment, már hátra sem nézett, túl akart rajta lenni. Azt is elmondta, ha rád nézek ilyenkor, elsírnám magam, és azt apa előtt nem lehet. Sokadjára élem ezt át. De vajon a szívizom mennyi ilyet bír, hisz ilyenkor oly sokat dobban. Eszembe jut, ő jár a fejemben. Aggódom, és a szívem zakatol, a szemem könnyekkel telik meg. Az egyik gyerekem otthon vár, a másikról viszont semmit sem tudhatok napokig……….

 

A bejegyzés trackback címe:

https://anyakentegyedul.blog.hu/api/trackback/id/tr2513146330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.